Szlavisztika alapszakos hallgatóként az orosz mellett lengyel nyelvet tanultam második szláv nyelvként. A kötelezően teljesítendő két féléves tanulás után is folytattam a lengyel tanulását. Már szinte kezdőként lehetőségem volt hasznát vennem lengyeltudásomnak, mivel a hajdúszoboszlói strandon vállaltam diákmunkát.
A 2018. február és június közötti időszakot töltöttem Lengyelországban részképzésen a krakkói Jagelló Egyetemen a Tempus Közalapítvány támogatásával. A lengyel mint idegen nyelvet tanító „Lengyel nyelvi és kulturális centrumban” voltak az óráim. Ez Krakkó óvárosában található a Grodzka utcában –
a királyi vár, a Wawel szomszédságában, pár percre a Visztulától és a Rynektől, azaz a Főtértől.
Kiváló anyanyelvi tanároktól tanulhattuk a lengyel nyelvet. Nagyon pozitív volt számomra, hogy az órák lengyel nyelven voltak tartva. A tanárok mind nagyon lelkiismeretesen végezték a munkájukat és segítettek nekünk elsajátítani a nyelvet. A kötelező grammatika és beszédgyakorlati tantárgyakon kívül vehettünk fel szabadon választott tárgyakat: történelmi, beszédértési, kultúrával kapcsolatos tanórákat a szintünknek megfelelően.
Ez alatt az idő alatt nem csak a nyelvet tanulhattam még alaposabban anyanyelvi környezetben, ahol azonnal hasznát vehettem a mindennapi tananyagnak, hanem új barátságokra is szert tettem. Az új barátságok által nem csak a lengyel kultúrát ismerhettem meg első kézből, hanem a más országból (pl. Amerika, Dél-Korea, Tajvan, Hollandia) érkezett hallgatókét is. Az egyetemen is nyílt külön lehetőség arra, hogy betekintést nyújtsunk egymásnak kultúránkba. A „Kulturalia” elnevezésű eseményen a hallgatók saját kultúrájukat, konyhájukat, írásmódjukat mutatták be egymásnak.
A részképzés ideje alatt egyetemi kollégiumban laktam, ahonnan gyalogosan és tömegközlekedéssel is gyorsan megközelíthető volt a Centrum. A kollégiumban kétágyas fürdőszobás szobákban laktunk, konyhák pedig szintenként álltak közös rendelkezésünkre.
Az először még egymás számára idegen csoporttársak között barátság alakult a félév során. Együtt szerveztünk programokat, fedeztük fel a várost, a régebb óta itt tartózkodók pedig tanácsokat adtak a város megismerésére. Együtt jártunk kirándulni pl. Wieliczkaba, túráztunk a város körüli dombokhoz, együtt tanultunk a vizsgák előtt a Visztula-parton, máskor pedig ebédelni jártunk együtt. Nagyon pozitív volt megtapasztalni, hogy az egymás számára idegen emberek, akik a világ más-más tájairól érkeztek, pár hónap alatt ilyen jó barátságot tudnak kialakítani.
Ami a legszebb emlék számomra, az a tanév végi oklevelek kiosztása, amit a Jagelló Egyetem főépületében, a díszteremben tartottunk és igazi diplomaosztó jellegű rendezvény volt. Ez volt az utolsó közös esemény, itt mindenki egyetemi talárban és kalapban kapta meg a „diplomát”, és ez alkalommal búcsúztunk tanárainktól és egymástól is.
A lengyel nyelv ismerete hasznos napjainkban turisztikai és politikai szempontból is. A már régóta fennálló lengyel–magyar barátságnak köszönhetően mind a lengyelek, mind a magyarok szívesen látogatják egymás országait, így Krakkó főterén sétálgatva gyakran lettem figyelmes magyar turistákra. A lengyel turistákat főként a termálvizek csábítják országunkba, kedvelt üdülőhelyük Hajdúszoboszló és egyre népszerűbbek köreikben a kisebb városok gyógyfürdői is.
Nagyon jól éreztem magam a kint töltött félév során, és őszintén remélem, hogy a későbbi tanulmányaim alatt is lesz még lehetőségem ilyen élményeket szerezni részképzés vagy szakmai gyakorlat során. Szerencsére napjainkban már a két ország közötti távolság is könnyen áthidalható, hiszen Budapest több pontjáról indulnak napi rendszerességgel autóbuszok Lengyelország több városába, így bármikor lehetőségünk van akár egy hosszú hétvégét eltölteni ebben a vendégszerető országban, és kamatoztatni a lengyel nyelvtudásunkat, amit mindig nagy szeretettel fogadnak.
Szentesi Szimonetta