Pálfalvi Lajos 2018-ban csatlakozott a Szlavisztikai Intézet oktatói köréhez. Kezdetben a lengyel minor szak újraindításában játszott meghatározó szerepet, azt követően a képzés az ő vezető oktatói működésén alapult. Rendszeresen tartott lengyel irodalmi és kultúrtörténeti kurzusokat az alapképzésben, 2023-tól pedig a lengyel fordító mesterképzésben osztotta meg több évtizedes, elismert műfordítói tapasztalatait a hallgatókkal. Oktatói munkáját a magas szakmai színvonal mellett nyitottság, hallgatóközpontúság és a tudás átadásának őszinte öröme jellemezte. A tanórákon túl is cselekvő szerepet vállalt hallgatóink szakmai fejlődésének támogatásában: szakdolgozat, tudományos diákköri dolgozat, doktori képzésben részt vevő szlavista témavezetőjeként egyaránt számíthattunk rá. Ahogyan folyóiratunk, a Slavica – amelynek kultúratudományi rovatát vezette két évig – szintén sokat köszönhet tudományszervező munkájának.
Az elmúlt években a város kulturális életét gazdagító tudományos ismeretterjesztő előadást is tartott több alkalommal, valamint szakmai fórummal egybekötött könyvbemutatón segítette a fordítói műhelymunka szélesebb körű megismertetését – éppen másfél héttel ezelőtt is. Betegségében küszködve a hangjával, de sohasem a mondanivalójával. A végsőkig elkötelezetten képviselte a lengyel kultúra ügyét, és tágabban a közép-európai irodalom közvetítésének szükségességét. Ezen kulturális hagyomány, a sajátos, birodalmak közti térben élő alkotók művészete (l. Írók a birodalmak között című kötetét), a transzkulturalitás témái, a nemzettudat kérdése, a lengyel történeti háttéren értelmezett lengyel irodalom, ezen belül is mindenekelőtt a lengyel emigráció prózairodalma (l. Tény és metafora) és Witold Gombrowicz életútja érdekelte igazán (l. A Transz-Atlantik megállói – Gombrowicz).
A lengyel és újabban az orosz irodalomnak egyszerre volt értelmezője és fordítója. Legújabb munkái között vallásfilozófia, történeti és kultúrtörténeti esszé, valamint regény egyaránt szerepel: többek között Leszek Kołakowski, Vlagyimir Szorokin, Jevgenyij Vodolazkin, Andrzej Nowak, Alekszandr Etkind, Gustaw Herling-Grudziński fordításai és Gombrowicz három kötetben megjelenő naplója forráskiadásának az előkészítése kötődik a nevéhez. És még számos terve volt.
Miközben pedig megfeszítetten dolgozott, a közösségünknek különösen értékes és most fájóan hiányzó tagjává vált. Nemcsak szakmai, hanem emberi vonásai révén is. Munkatársakkal és hallgatókkal egyaránt közvetlen, baráti kapcsolatot ápolt, rendszeresen részt vett az intézeti programokon és tanulmányi kirándulásokon, hatalmas műveltségének szilánkjait szórva lelkesen.
Kivételesen gazdag fordítói, közvetítői és kutatói életútja számos elismerésben is megmutatkozott: 2003-ban az Európa Könyvkiadó Wessely László műfordítói díját, 2005-ben a Szolidaritás emlékérmet, 2006-ban a Lengyel Köztársaság tisztikeresztjét, 2013-ban a Lengyel Kultúra Alapítvány díját, 2014-ben József Attila-díjat, 2017-ben Transatlantyk-díjat, 2022-ben a Gloria Artis-érem bronz fokozatát vehette át. 2025-ben a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Dékánjának Dicsérete kitüntetésben részesült.
Szeretetteli emlékét őrzi intézetünk.
Regéczi Ildikó
a Szlavisztikai Intézet nevében