Tanulmányi kirándulás Varsóba

(2019. január 19-24.)

A Debreceni Egyetem Szlavisztikai Intézetében öt év „szünet” után újra indult lengyel minor szakos képzés hallgatóinak a tanulmányi kirándulása a Wacław Felczak Alapítvány „Sasfiókák” pályázatán elnyert támogatásból valósult meg.

A 2018 márciusa óta működő Wacław Felczak Alapítvány küldetése – szakmai és közéleti színtéren egyaránt – hozzájárulni a magyar–lengyel barátság és együttműködés elmélyítéséhez (2017. évi CLXVI. Törvény).

Az alábbiakban a rövid kiránduláson szerzett tapasztalatokat, élményeket és benyomásokat osztják meg a hallgatók.

A lengyel főváros építészete

Varsó történelmét és valódi arcát építészetének megismerése által (is) felfedezhetjük: sokszínűség, nagyság és egyediség jellemzi. Varsó közepén, a Központi Pályaudvarról (Warszawa Centralna) kilépve rögtön a felhők fölé magasodó Kultúra és Tudomány Palotája (Pałac Kultury i Nauki, PKiN) tárul elénk. Az épület Sztálin ajándéka volt a szocialista Lengyelországnak, így a mai napig heves viták zajlanak arról, hogy van-e maradása az épületnek a 21. századi Varsóban. Az ún. sztálini barokk monumentális és dekoratív stílusában épült felhőkarcolót a lengyelek átadása, 1955 óta utálva szeretik. Egy részük mélyen elítéli létezését, hiszen egy elnyomó korszakot idéz, míg mások csodálják építészeti nagyságát és a város jelképének tartják. A kirándulás alatt végig rendkívül jó tájékozódási pontot adott nekünk a torony, hiszen hiába próbálták mára már elbújtatni felhőkarcolók közé, mindenhonnan kibukkan és szembe néz velünk. A torony mintájaként az Oroszországban található Hét Nővér épületegyüttes szolgált, mely az amerikai felhőkarcolók stílusát próbálta reprezentálni szovjet köntösben. Az épület tetején, a 42. emeleten található óra a világ egyik legnagyobbja, 2000-ben avatták fel. Az épület helyszínt biztosít többek között színháznak, kiállításoknak, moziknak, könyvesboltoknak, és nem utolsó sorban egy kilátóterasznak is a 30. emeleten, ahonnan kedvező időjárás esetén egész Varsót belátni. Egy régi varsói vicc szerint egyértelműen innen a legszebb a város látképe, hiszen az épület csak innen nem látható.

Varsó életében a II. világháború okozta a legnagyobb csapást, hiszen a város jelentős része megsemmisült. Szinte nagyítóval kell keresni azon épületeket, melyek eredeti formájukban megmaradtak. Az egykor a Központi Pályaudvar mellett húzódó Zsidóváros egyik ilyen épülete a Nożyk Zsinagóga. 1938-ban Varsó a zsidó közösség legjelentősebb kulturális központja volt a világon, a város lakosságának közel 30%-a volt zsidó hívő. A lengyel zsidóság ezeréves történetének állít emléket a Polin Múzeum. A komplexum burkolata üveg és réz, a hatalmas bejárat pedig egyrészt a törésre utal, melyet a nácik okoztak a zsidó lakosság életében, másrészt emléket állít annak a pillanatnak, amikor Mózes szétválasztotta a Vörös-tengert. A 2013-ban megnyitott múzeumot számos építészeti és egyéb díjjal jutalmazták. Az állandó tárlat modern, interaktív módon mutatja be a lengyel zsidóság mindenkor érdekes, hol vidám, hol tragikus sorsát. A látogatóbarát múzeum – a kiállítások, a programok és a múzeumi bolt „kincsei” mellett – kulináris örömöket is nyújt kóser éttermében.

Nem messze a központtól, a Varsói Egyetem Könyvtára is megragadja a tekinteteket. A kifejezetten szépnek nem nevezhető épület okkal ilyen: a második világháborúban leégett a könyvtári gyűjtemény jelentős része, így az 1999-ben átadott új épület semmilyen belső borítást nem kapott. Sivár, szürke betonfalak hivatottak egy esetleges tűzvész esetén a lángok tovább terjedését megakadályozni, illetve lassítani. Az épület belsejében kávézó, könyvesboltok, antikvárium, de étterem is található, valamint a tetőn megtekinthető Európa egyik legnagyobb tetőkertje, mely nyáron nyitva áll nem csak a könyvtárlátogatók, hanem a turisták előtt is. (A Varsói Egyetem Könyvtárának 2017-ben 164 540 olvasója volt. – Ez annyi, mint pl. Szeged teljes lakossága!)

A lengyel fővárosban engedélyezett a felhőkarcolók építése, így a mai Varsó látképéhez szervesen hozzátartoznak a modern üvegépületek. A rengeteg felhőkarcoló egy modern, nyugati világváros csillogását és fényeit tárta elénk. ahol az élet nyüzsgő. A fővárosi nyüzsgés közepette sok történelmi emlék lassította lépteinket és késztetett megállásra. A belváros utcáin barangolva lépten-nyomon magyar emlékeket fedezhet fel a figyelmes járókelő. A lengyel–magyar barátság ezer évének köszönhetően közös történelmi múltunk is végig kísért bennünket városnéző sétánkon. A Varsói Egyetem főbejáratával szemben például két magyar vonatkozású emléktábla is található: az egyik II. Rákóczi Ferencnek, (Magyarország és Erdély fejedelmének, a lengyel trón várományosának, aki a szabadságharc leverése után Lengyelországban talált először menedéket) állít emléket, a másik pedig a varsóiak 1956-os adakozásának. (Interneten a „lengyelországi magyar emlékhelyekre” rákeresve a lengyel-magyar közös múltnak emléket állító helyszínek hosszú-hosszú listáját találhatjuk.)

Juhász Tibor

A varsói Királyi Palota (Zamek Królewski) története egészen a 14. századig nyúlik vissza. Az évszázadokon át épített és gazdagított épület-együttes a II. világháborúban azonban súlyosan megrongálódott, így a mai változata rekonstrukció. A Királyi Palota Varsó egyik legikonikusabb nevezetessége, melyben ma múzeum és galéria működik. A lengyel festők eredeti alkotásain, számtalan történelmi ereklyén túl Rembrandt több festményével is találkozhatunk itt.

A leghíresebb lengyel zeneszerzőnek, Fryderyk Chopinnek szentelt múzeumot (Muzeum Chopina) a mester kétszázadik születésnapjára teljesen újra modellezték, modernizáltak. Immáron interaktív módon is megismerhető a zeneszerző munkássága, végig követhető az élete lépésről lépésre, melyet korabeli, eredeti dokumentumok (kották, levelek), könyvek, fotók és személyes tárgyak (például notesze) is hitelesítenek. Hangulatos, elkülönített fülkékben lehetőség van zenehallgatásra, melyet az adott művel kapcsolatos információ kísér, így történelmi-zenetörténeti betekintést is adva a mű keletkezésébe. A kiállítás legérdekesebb, innovatív eszköze természetesen egy zongora. Egy olyan zongora, aminek a kottatartójára kottát helyezve magától lejátssza a darabot.

Gégényi Bence

Warszawa i nasze pasje

Aki ismer, az tudja, aki még nem, annak rögtön szembetűnik, mikor meglát, két legfőbb szenvedélyem: az étel és a zoknik. Na jó, azért a nyelvtanulás sem áll tőlem túl távol… Ezeket remekül ötvözte a lengyel minoros kirándulásunk, melynek során január végén néhány napot Varsóban töltöttünk.

Megérkezésünk napján az első nevezetesség, amelyet megpillantottunk a Kultúra és Tudomány Palotája volt. A lengyeleket igen megosztó, ám a város legikonikusabb épületéről van szó, melynek a harmincadik emeletéről csodás kilátás nyílik a városra, ezt mi is alátámaszthatjuk! Felmerül a kérdés, hogy ez az épület, mégis, hogy kapcsolódik a bevezetőhöz? Még nem mondom el, először együnk!

Csapatunknak nem titkolt szándéka volt, hogy megismerkedjen a lengyel konyhával, amelyre az egyik legalkalmasabb hely egy igazi lengyel tejbár, vagyis „bar mleczny” volt. Itt hamar belevetettük magukat a lengyel ízek megismerésébe, így kóstoltunk uborkalevest, céklalevest, azaz barszcz-ot (ejtsd: bárscz), és ide vezethető vissza a pirogokkal való kalandos kapcsolatunk is. Először csak visszafogottan, a klasszikusokkal kezdtünk, úgy, mint káposztás-gombás vagy épp húsos. Viszont pirogból nem csak sós változat létezik! Társaságunkban néhányan meglepték magukat édes, túrós pirogokkal is. (A meglepetés szó szerint értendő, mert mi sajttal töltött pirogokat vártunk, mert ami oroszul sajtot jelent, az lengyelül túrót is jelenthet!) Megjegyezném, hogy a pirog-őrület itt még nem ért véget, az általunk meglátogatott helyeken végig kóstoltuk mindet, például spenótos-sajtosat, áfonyásat, főtt és pirított verziót is. (Ez körülbelül három napig volt tartható, utána már kezdtük észrevenni magunkon a piroggá válás összetéveszthetetlen jeleit!)

(Említettem már, hogy egy ilyen út a nyelvtanulásra is remek lehetőség, hiszen mindenki számára akadt olyan program, melynek során megjegyzett néhány új szót vagy kifejezést (az érdeklődéséhez kapcsolódóan). Továbbá megtapasztaltuk azt is, hogy már néhány hónap tanulás után is viszonylag sok mindent meg tudunk oldani magunk, akár segítség nélkül is, ilyen volt például az ételrendelés. Az első ilyen alkalommal személy szerint még kicsit félve, de a kirándulás vége felé már a legnagyobb természetességgel mentem oda egy pulthoz rendelni.)

Viszont még tartozom egy kis kiegészítéssel a zoknikkal kapcsolatban… Már az utazás előtt alaposan felkészültem, hogy milyen lehetőségeim vannak, ha ennek a szenvedélyemnek szeretnék hódolni Lengyelországban. Felfedeztem, hogy több bolt is létezik, amely mindenféle mintás csodákat árul, kezdve a Chopin-mintástól a pirogoson át a Kultúra és Tudomány Palotáját ábrázoló zoknikig. Ezek közül ugyan csak az utolsóból szereztem be néhány fajtát, illetve egy „cześć” (olvasd csescs) feliratút… Tehát, ha láttok valakit, aki mindenféle menő, lengyel témájú zokniban, valamilyen finom péksütivel a kezében szaladgál az egyetem főépületében akkor biztosak lehettek benne, hogy én vagyok az!

Váradi Gabriella

A Varsói Egyetem Magyar Tanszéke egy modern, letisztult vonalú, de belül élénk színekkel tarkított épületben működik, amely számomra elég idegen hatást tett, mivel a Debreceni Egyetem főépületének szöges ellentéte. Egy újabb furcsa meglepetést a mosdó tartogatott, mivel fémből készültek a mosdókagylók és a vécécsészék is. Az egész olyan volt, mintha egy űrhajóban tartózkodtunk volna.

A magyar szakos hallgatókkal való találkozás nagyszerű élmény volt. Egy közös magyar–lengyel nyelvóra során feladatokat oldottunk meg kis csoportokban, aztán könyveket ajándékoztunk egymásnak; így történt, hogy újabb hét lengyel nyelvű könyvvel bővíthettem a gyűjteményem. Meglepett mindannyiunkat, hogy a magyar szakos lengyel diákok pár hónap tanulás után mennyi mindent el tudtak mondani a mi "megtanulhatatlan" nyelvünkön. Ráadásul a tudásvágyuk akkora, hogy este, mikor egy bárban találkoztunk velük, előkaptak egy füzetet, és kérték, hogy tanítsunk nekik hasznos, érdekes és vicces kifejezéseket.

A közös nyelvóra után elmentünk az egyetemi könyvtárba is. Az épület kívülről elképesztő, mivel a tetején kert van kialakítva, de nagy bánatomra télen nem lehet felmenni oda. A könyvtár épülete belülről csupasz, szürke, szinte csak betonból és fémből áll, amit feldob többek között egy-egy kávézó, könyvesbolt és egy zokniautomata (!) is.

A Varsói Nemzeti Múzeumot véleményem szerint mindenkinek meg kellene tekintenie, aki lelkesedik a képzőművészet iránt! Klasszikusoktól a posztmodern művészetig, festményektől a kisfilmekig mindenféle műalkotás megtalálható az állandó kiállításon. Itt található a lengyelek legnagyobb történelmi festőjének, a híres Jan Matejko-nak több festménye is. Például a Grünwaldi csata című, egész falat elfoglaló kép, amely Lengyelország és Litvánia egyesült erővel aratott győzelmének (1410) állít emléket a Német Lovagrend hadai fölött.

Migléc Mercédesz

Számomra minden emléket színesebbé tett a társaság. Mindössze kilencen utaztunk Varsóba, és ez tette az egész élményt sokkal személyesebbé. Tanárnőék remek útmutatásának köszönhetően nem féltünk attól, hogy eltévedünk, ha egyedül akarjuk bejárni a belvárost. Életemben először éreztem magam „otthon” külföldön. Nem tudom, pontosan miért. Talán az egész atmoszféra miatt, ami körülvett minket. Az emberek kedvesek és segítőkészek. Noha egyelőre csekély (alig három hónap alatt összeszedett) nyelvtudással rendelkezünk csak, ez mégis elégnek bizonyult (egy kis angollal kiegészítve), hogy jól boldoguljunk magunk is.

A Magyarország Nagykövetségén tett látogatásunk alkalmával érdekes volt betekintést nyerni a diplomaták mindennapi, a magyar–lengyel kapcsolatok fenntartásáért és fejlesztéséért folytatott munkájába.

Jóllehet, hogy már kinőttünk a játszóterezésből és a játszótéri játékokból, de a nagykövetségtől nem messze található Szent László Magyar–lengyel Történelmi Játszótér felfedezése sem maradhatott ki programunkból, ha már útba esett.

A Łazienki Parkban felfedeztük a fényképekről és filmekből már jól ismert, jellegzetes Chopin-emlékművet.

A park, a város nevezetességei és különlegességei mellett az egyik kedvenc élményünk az isteni ételekhez kötődik. Életemben először alkalmam nyílt megkóstolni a pirogot és a barszcz-ot. Kedvenc ételeimmé váltak, mindenkinek bátran ajánlom kipróbálásukat!

Végül voltunk a Kopernikusz Égboltja Planetáriumban is. A világűr rejtélyeiről szóló bemutató a csodálatos látványon túl azért is különleges volt számomra, mert az angol nyelvű előadás mellett hallhattunk lengyelt is, és legnagyobb meglepetésemre, csupán pár hónap tanulás sok szót, kifejezést is kihallottam a csillagászatról szóló szövegből.

Ez alatt a pár nap alatt szorosabb barátságokat kötöttünk. Együtt élveztük a város különlegességeit, együtt fáradtunk el, és pihentünk meg a nap végén, együtt beszéltük át, kinek hogy tetszettek a napi programom, mi volt a kedvenc momentuma. Egy szó, mint száz, számomra a családias légkör tette ezt az élményt felejthetetlenné, és alig várom, hogy legközelebb is mehessünk egy ilyen kalandra.

Demeter Hanna